A hétvégén, mint tudjátok továbbképzésen voltam. Óriási megtiszteltetés és boldogság számomra, hogy lehetőségem volt ismét kicsiny hazánk pillamoguljától tanulni személyesen! 

Ez alkalommal el sem késtem, halleluja, kellemesen mámorító érzés fogott el már a szalonba lépve. Mondjuk ez lehetséges, hogy inkább köszönhető volt a legfrissítős attrocitásnak, ami a mesterünket érte, de ez részletkérdés. Apropó, a nyilvánvaló hálálkodnivalón felül köszönettel tartozom, ugyanis Anita jóvoltából átléptem az ehető mennyország kapuját, ami jelen esetben egy proteines snickers csokoládé volt. 

Szeretném elmondani, hogy mennyire hálás vagyok az én drága és türelmes tökéletes modellemnek is, aki bombasztikus ruhában megérkezve, jellegzetes, súlyos pillantással nézett rám.

“-Voltatok bulizni?”

 “-Szerinted…?”

Ennek a későbbiek során még jelentősége lesz.

Már égtem a tettvágytól, ide nekem az oroszlánt! Klasszik szitu, amikor richtig nem esik a kezemre se a csipesz, se semmi, az istennek sem tudom az instrukció szerint jobbra simítva felvenni a műpillát, fel órán át küzdöttem, mint malac a jégen. Tudjátok, a patak és a szikla összecsapásából a patak kerül ki győztesen. Mindig a patak. De nem az ereje, hanem a kitartása miatt! Gyűjts erőt, és jól figyelj! Nem állhatsz meg. Megéri.

Itt meg is érkeztem a flow-ba, ez az a pici út, ami életünk tökéletes élményei közé tartozik! Külön üdvözítő volt, hogy mindeközben modellem édesdeden, tökéletesen meditatív állapotban szunyókált, köszönhetően az előző éjszakai 6 aperolnak. Az idő elrohanása azonban váratlanul érintett, es észleltem, hogy a hőmérséklet is kilepett az ideális zónánkból, magyarán levert a víz, és innentől tudtam, hogy imádott modellem dehidratált kis szervezete és másnaposságtól megtépázott idegrendszere hamarosan elkezd tiltakozni. A legszebb, hogy még a belső szemzug hátra volt.

Nemsokára szemmel láthatóan megkezdődött a teljesen érthető gyötrődése. Amikor is a: “Meleged van? Szédülsz?” kérdéseimre azt a választ adta, hogy: “Honnan tudod?!” – éreztem, hogy utolért a fal. Tudjátok, mint az a bizonyos fal a maratoni futókat. Ezen a ponton magamban szitkozódtam, hogy miért ver engem az a gyönyörű k*rva élet, no meg valami olyat, de ezt már hangosan, hogy ki a franc találta ki ezt a pillázás dolgot, de most komolyan, miért nem pedikűrös tanfolyamra mentem?

Tulajdonképpen nem is erről akarok beszélni, hanem Anita és hihetetlenül motiváló kisugárzásáról, a felém áradó szeretetéről, ami (és az ölelések, na meg a bizonyos proteines snickers ugye… ) komolyan mondom, még egy haldoklót is talpra állítana. Szóval feltámadtam, mint halott főnix madár poraiból, elkészült az én imádott pilla szettem.

Konstatáltam is, hogy: “Be fogsz sz*rni, ha ezt meglatod a tükörben” , meg hogy kivételesen zöldek aznap a modellem csodás szemei, erre a következő, elhalláson alapuló, épületes párbeszéd zajlott:
“Jót tesz a pia.”
“A pilla mindenkinek jót tesz.”
És tényleg. 

Hála mindenért! 

2019.08.31.